Hat év szünet után Washington és Phenjan újra visszatérhet a tárgyalóasztalhoz. Mutatjuk, miért lehet előnyös az USA-nak, ha nem erőlteti rögtön a teljes atomfegyver-leszerelést, és hogyan profitálhat ebből a térség – akár Magyarország is.
[!] Stylized editorial illustration showing former U.S. President Donald Trump and North Korean leader Kim Jong Un shaking hands in front of split backdrop of American and North Korean flags, warm sunlight, hopeful atmosphere, vector art style [!]
A hanoi kudarc tanulságai
A 2019-es hanoi csúcs azért bukott meg, mert mindkét fél mindent akart, de semmit sem akart előre adni. Trump teljes, azonnali leszerelést követelt, Kim pedig csak a jongbjoni komplexum részleges felszámolását ajánlotta a 2016 utáni ENSZ-szankciók feloldásáért. A háttérben John Bolton „Líbia-modellje” is felbukkant, ami a diktátorok fejében egyenlő Ghadafi végzetével.
Azóta kiderült: az „egyszerre mindent” stratégia nem működik. A bizalomhiány miatt Phenjan soha nem fog elsőként nagyot lépni. A tapasztalat azt mutatja, hogy kisebb, jól ellenőrizhető lépésekre viszont hajlandó, ha cserébe kézzelfogható gazdasági engedményeket kap.
Mi változott 2019 óta?
Észak-Korea ma már 50 bevethető nukleáris robbanófejjel rendelkezhet, és elegendő hasadóanyaggal még negyvenhez. Oroszország háborús utánpótlása miatt Kim emberei lőszert exportálnak, cserébe pedig fejlett rakétatechnológiát kapnak Moszkvától.
Mindeközben Kína és Oroszország lazábban tartja be az ENSZ-szankciókat, így Phenjan gazdasági mozgástere javult. A rezsim azonban továbbra is keményvalutára vágyik: új utakra, digitális infrastruktúrára és alapvető fogyasztási cikkekre, amit sem Oroszország, sem Kína nem tud maradéktalanul biztosítani. Ezért még mindig érdekelt abban, hogy az USA-val üzleteljen.
[!] Detailed infographic-style map of the Korean Peninsula and surrounding seas, marked with missile ranges reaching Alaska and Europe, color-coded sanctions routes, modern flat design, high resolution [!]
Mit nyerhet Amerika egy köztes egyezséggel?
- Fék az atomprogramon: a jongbjoni létesítmény ellenőrzött leállítása önmagában évente több bomba alapanyagát venné ki a rendszerből.
- Tesztmoratórium: ha Kim egy évig felfüggeszti a nukleáris és nagy hatótávolságú rakétateszteket, az amerikai hírszerzés időt nyer, hogy nyomon kövesse a meglévő arzenált.
- Stabil kommunikációs csatorna: a washingtoni és phenjani összekötő irodák csökkentenék egy véletlen incidens esélyét, így 28 000 amerikai katona élete is biztonságosabbá válna Dél-Koreában.
Merész, de kis kockázatú gesztusok
Trump – vagy bármelyik következő elnök – egyoldalúan felfüggeszthetné a nagy hadgyakorlatokat a félsziget közelében egy évre. Cserébe kérhetne tesztmoratóriumot. Ha Phenjan nem tartja be, minden gyakorlat visszatérhet egy gombnyomással.
Hasonlóan kevés kockázattal járna egy közös nyilatkozat a koreai háború formális lezárásáról. Ettől még egyetlen amerikai katona sem hagyná el a félszigetet, viszont Kim otthon azt kommunikálhatná, hogy „nagyhatalomként” ül egy asztalnál Washingtonnal.
[!] Photo-realistic image of a freight train loaded with shipping containers crossing a Siberian landscape at dusk, symbolizing North Korea–Russia arms trade under relaxed sanctions [!]
Európa és Magyarország szempontja
A koreai atomfeszültség távolinak tűnik, de a kontinens rakétahatótávolsága már most benne van Phenjan tervezőasztalán. Egy feszültebb helyzet újabb menekülthullámot vagy globális piacrengetést indíthat el, ami áremelkedést hozhat a magyar benzinkúttól az élelmiszerboltig.
Ráadásul, ha a Fehér Ház és Phenjan megegyezik, az csökkentheti Oroszország mozgásterét is: kevesebb észak-koreai lőszer jutna a frontvonalra, ami közvetve lerövidítheti az ukrajnai háborút – ez pedig közvetlen európai érdek.
Mi jöhet most?
Kim húzni fogja az időt, hogy minél több gesztust csikarjon ki. Washington – különösen választási évben – nem engedhet meg látványos kudarcot. A kulcs ezért az, hogy kislépésekben, de folyamatosan haladjanak előre: moratórium, szankciók részleges feloldása, majd újabb ellenőrzött bontások.
Ez a módszer nem tünteti el varázsütésre az atomfegyvereket, de plafont húz a programnak, és időt ad a diplomáciának. Ha pedig tíz év múlva a Koreai-félsziget békésebb és gazdagabb lesz, a teljes leszerelés esélye is sokkal nagyobb – neked pedig talán csak annyi tűnik fel, hogy olcsóbb lett a telefonod, mert a gyártósorok nyugodt környezetben pörögnek.
Az alku tehát nem kapituláció, hanem hideg fejjel kiszámolt kockázatcsökkentés. Ha Washington most mer egy lépést előre lépni, azzal mindenki nyerhet – még itt, Közép-Európában is.