Egy indiana-i újságíró kilencven éve népszavazáshoz kötötte volna az amerikai hadbalépést. Vajon működhetne-e ma ez a radikális ötlet, és mit tanulhat belőle Magyarország?

Iráni légicsapások és a „néma” Kongresszus

2025 nyarán az amerikai légierő eltalálta az iráni nukleáris létesítményeket, miközben a washingtoni törvényhozás még csak szavazást sem tartott. A Fehér Ház önjárása nem új jelenség, de a mostani eset újra felveti a kérdést: ki dönthet a háborúról? Az amerikai alkotmány eredetileg a Kongresszusra bízta, a gyakorlat viszont egyre inkább az elnökre. A közvélemény eközben rendre békepárti – ez a feszültség már a múlt században is ott lüktetett.

A háború eldöntése – referendummal?

Louis Ludlow, a „suttyó újságíróból” lett kongresszusi képviselő 1935-ben úgy gondolta, a dilemmát radikálisan lehet csak megoldani. Javasolta, hogy ha nem támadják meg az Egyesült Államokat, csak országos népszavazás engedélyezze a hadüzenetet. Terve második pontja – a hadiipari vagyon államosítása – azt üzente, hogy ne legyen több profit a lövedékekből. A közvélemény 70-75 %-ban támogatta, mégis elbukott: Franklin D. Roosevelt nyomására a Kongresszus 209:188 arányban lesöpörte az asztalról.

[!] vintage 1930s style illustration of a bustling American town square filled with ordinary citizens, men and women in Depression-era clothing, lining up to drop ballots into a large wooden box labeled “WAR REFERENDUM”; warm muted color palette, slight film-grain texture, morning sunlight casting long shadows, hopeful yet tense atmosphere [!]

Miért félt tőle a politikai elit?

1. Gyors reagálás: az ellenzők szerint a repülőgépek és tengeralattjárók korában nincs idő urnákat állítani.
2. Szakértői érv: Henry Stimson volt külügyér úgy vélte, hadviselésről nem „baráti kávéházi szavazáson” kell dönteni, hanem profi stratégákra bízni.
3. Hatáskérdés: a népszavazás aláásná a képviseleti rendszert – mondták a szenátorok, akik nem akarták saját hatalmukat korlátozni.

A valóság azonban rácáfolt a pánikra: a japánok 1937-es Panay-incidense után a közvélemény higgadt maradt, eszébe sem jutott hadat üzenni, a népszavazás így végső soron épp a békét védte volna.

Alkotmányos akadály vagy demokratikus védőháló?

• Praktikum: Ma egy online, blokklánc-alapú voksolás percek alatt lebonyolítható lenne.
• Társadalmi kontroll: A kormányzati propaganda ugyan befolyásolhat, de legalább nyílt politikai vitára kényszerülne.
• Morális súly: Ha te is a béke gombot nyomod, egész más lelki teher, mint amikor a döntést néhány tucat politikus hozza meg helyetted.

[!] black-and-white portrait photograph style of Louis Ludlow standing in front of the U.S. Capitol circa 1938, wearing a three-piece suit and fedora, holding a stack of petition papers, determined expression, slight sepia tone for historical feel [!]

Magyar párhuzamok

Hazánkban az alaptörvény kimondja: hadiállapotot az Országgyűlés kétharmada hirdethet. Ez papíron szilárd, de a mindennapi politikai kétharmad – lásd 2015-ös migrációs helyzet vagy a Covid-törvény – megmutatta, milyen könnyen koncentrálódik a hatalom. Egy, a háborúról szóló kötelező népszavazás lassítaná ugyan a döntést, de emelné a felelősségedet is: nem mutogathatnál a „felelőtlen” képviselőkre.

Mit tanulhatunk Ludlowtól?

1. A háború túl fontos, hogy politikusokra bízzuk.
2. A „nemzeti egység” jelszava gyakran csak kommunikációs trükk.
3. Az igazán erős vezető nem fél megkérdezni a népet.

[!] conceptual photomontage: modern metallic ballot box in the foreground, fighter jets flying overhead in a dramatic sunset sky, split image showing peaceful city skyline on one side and burning warzone on the other; high contrast, cinematic lighting, conveys the fork-in-the-road choice between war and peace [!]

Lehet-e még népszavazásos háborús fék?

Az amerikai alkotmánymódosításhoz ma kétharmados állami jóváhagyás kell – valószínűtlen. De a Kongresszus bármikor hozhat törvényt, amely kiköti: hadművelet csak a nép jóváhagyásával indulhat. Magyarországon sem tiltja semmi, hogy a parlament előírja: külföldi katonai misszióhoz automatikusan országos referendumot kell kiírni. A kérdés csak az, hogy a politikusok lemondanak-e a „háborús gyorsítósáv” kényelméről.

Mi lesz veled, népakarat?

Amíg a frontvonal és a közvélemény között ekkora a távolság, a Ludlow-féle gondolat újra és újra felbukkan majd. Lehet, hogy soha nem lesz belőle alkotmánycikk, de emlékeztet: a végső szó mindig nálad lehetne – ha kéred.

A huszonegyedik század háborúi drónokkal és kiberfegyverekkel indulnak, de továbbra is hús-vér emberek halnak meg. Te eldöntenéd, hogy megéri-e?